Távolban léptek koppannak
sorozatra állt a diakocka
váltják egymást jóra, rosszra
mint apró életszeletkék vonulnak
visszhangzik a kisded jajszava
majd a kicsiből apró felnőtt lesz
szalag a hajban, kézenállás a játszótéren
papás-mamás, homokvári lerohanás
hirtelen egy iskolapad, majd a tábla
megtöri a filmpergést a krétacsikorgása
és a logarléc ágyúszót hallat
puskacsövön fehér vitorla szakad
vér és gödör mindenfele
az ég piszkos, hazug lelkek temetője
ismétli magát a történelem
az indigónak könnyű elterülni
a kimondottak alatt járdának lenni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
