Őskísértés

Szél simogatta
ártatlan bűnössé vált
pokolra vele!

Napsikoly

Csikorogva menekül a jéglelkű
dermedt, érzéketlen világ az övé
átkait szórja napsütésre.

Lassulva dobban a szív
lelke közöny martaléka
a test bátran lép szakadék felé.

Nyalábolja a didergést a holdfény
sütteti magát a jéggel
hajnali derengésben napsikoly hallik.

Egy alak szárnyalása,
csillaghullás,
földi lét szűnt.

Nyugság

Kőgördülést okozó gondolatlavina
fellélegzik a test, nyugta van - lebeg
az elme megint szárnyalhat - gondolkozhat
a szökőár mosta falak leomlottak

Tánc a halmon 

Ujjaim vezetnek a csillagúton
csukott szem, sóhaj,
borzongató szuronytörés
táncolnak a katonák, vígak
lepel hull a halomra
mocorog a bakancsba bújt. 

Okos Prüntyőke 

Okos! - mondta a tanár és megsimogatta Prüntyőke fejét.
A gyermek felnézett és nem értette. Miért kaptam a dicséretet?
Mert okosan tudtál hallgatni és nem beszéltél, mikor más megszólalt volna.
Tanár bácsi! - háborgott a kisgyerek. Én akartam, de nem volt tudomány a fejemben, ezért csendben maradtam.
Látod, látod - tanultál a hibáidból. Sokszor beszéltél butaságokat, végre hallgatsz.

Főhajtás A NŐ előtt 

Igen, szándékomban áll magasztalni a nemem és egy képviselőjét! A rengeteg virág és elismerő, kedves szó, ajándéközön ezek mind úm. megszokott rezgések Nőnap körül.
A Nőt szeretném dicsőíteni, az egyedit, az igazit, a mindenek felett állót, aki engem hordozott, nevelt és mindig támaszom.

Anyám, szeretlek!

-Tüske-