Őskísértés
Szél simogatta
ártatlan bűnössé vált
pokolra vele!
Napsikoly
Csikorogva menekül a jéglelkű
dermedt, érzéketlen világ az övé
átkait szórja napsütésre.
Lassulva dobban a szív
lelke közöny martaléka
a test bátran lép szakadék felé.
Nyalábolja a didergést a holdfény
sütteti magát a jéggel
hajnali derengésben napsikoly hallik.
Egy alak szárnyalása,
csillaghullás,
földi lét szűnt.
Nyugság
Kőgördülést okozó gondolatlavina
fellélegzik a test, nyugta van - lebeg
az elme megint szárnyalhat - gondolkozhat
a szökőár mosta falak leomlottak
Tánc a halmon
Ujjaim vezetnek a csillagúton
csukott szem, sóhaj,
borzongató szuronytörés
táncolnak a katonák, vígak
lepel hull a halomra
mocorog a bakancsba bújt.
Okos Prüntyőke
Okos! - mondta a tanár és megsimogatta Prüntyőke fejét.
A gyermek felnézett és nem értette. Miért kaptam a dicséretet?
Mert okosan tudtál hallgatni és nem beszéltél, mikor más megszólalt volna.
Tanár bácsi! - háborgott a kisgyerek. Én akartam, de nem volt tudomány a fejemben, ezért csendben maradtam.
Látod, látod - tanultál a hibáidból. Sokszor beszéltél butaságokat, végre hallgatsz.
Főhajtás A NŐ előtt
Igen, szándékomban áll magasztalni a nemem és egy képviselőjét! A rengeteg virág és elismerő, kedves szó, ajándéközön ezek mind úm. megszokott rezgések Nőnap körül.
A Nőt szeretném dicsőíteni, az egyedit, az igazit, a mindenek felett állót, aki engem hordozott, nevelt és mindig támaszom.
Anyám, szeretlek!
-Tüske- |