Add nekem a csillagok fényét
a némák mozdulatainak kifejezőképességét
a nem látók határozott lépteit
a tehetetlen test szárnyaló gondolatait.

Ha madárként élhetnék tán sosem pihennék
szellőn utaznék, felhőcsipkébe öltöznék
nézném az alant elsuhanó tájat
pálmalevéllel vitorlázva gyorsítanám röptem.

Lehetnék kavics, mi cipőbe bújt
rejtőzködésem úttalan utakra vihetne
pázsiton kirepülhetnék egy szikla mellé
ékelődnék repedésébe.

Volnék boldogan ecset, mi a vásznon száguld
feltárnám vezetőm gondolatait,
társaimmal színekké varázsolódnék
s kenném fel magam az égre „ezerkéken”.

Vágyálom

Hogy szeretnék eltűnni és nem tudni semmiről
szertefoszlani és sohasem fájni!

-Tüske-