Nincs semmi baj

Jártam az utam, miről sziklákat görgettem,
hogy ne botoljak embertelenbe, hegynek felfele toltam
szekerem, elé fogtam összes kincsem,
lelkem, szívem, amiért most összeteszem két kezem
és felnézek az égiekre, kérlek benneteket, titeket ott fenn!
adjátok vissza az elvesztettet, tán teste még nem hűlt ki
lehelek belé életet, húzom lábára cipellőjét, minek talpa likas,
fűzője rég elszakadt, belepte a mostoha út mocskos pora.
De semmi baj', míg látok, érzékelek, az a test éleszthető,
se a bakó rideg szeme, se a halottvivő részvétlensége
nem lehet akadály, hogy az eszmélés gyönyöre,
az első mozdulatok, lépések, akadozva kiejtett szavak
napvilágra jötte táplálja bennem a hitet újra,
...hogy nincs semmi baj.
Láthatatlan a bizalom, megléte oly fontos,
hogy még az állat is így enged közel, nemhogy az ember,
aki csak követel, hamisan trilláz, miközben bókol,
dicsér vállat, derekat, szép járást, kapni se átall jót
habár a viszonzás, a köszönet nem elvárás,
nem úgy az igazmondás
...nincs semmi baj!
Négy lábon ugrálnak, némelyik szárnyal, vízben halad,
mind ösztönösen megérzi a hamisat
csak mi emberek vagyunk magunktól oda, elhisszük
érzékünk csalhatatlan, szemünk az igazat látja, kezünk
a nagy semmit markolássza, légbuborékos csodapalota
mennyeinek gondolt ízek, szemfényvesztő máslátás',
majd az ébredés borzalma, ez a valóság, ez a csoda?!
Majd lesz csend, eljön a béke, tépett szárnyak nőnek,
vaksi szemek villannak, szájakban fenséges íztenger,
de még tart a végeláthatatlannak gondolt harc
... nincs semmi baj