Kezdődött a gyurmával, akinek már szerelmet is vallottam, könyörögtem, mégse akart engem. Hatalmas kosarat kaptam.
Csalódásom vezetett hozzá
Az agyag
Elmentem életem első - vágyva vágyott - korongozó tanfolyamára.
Nekiugrottunk, mint egér a sajtnak. Hatalmas agyagdarabokkal kellett birkóznom, hogy abból leszakítva marékra valót, egy csecse gombóc alakuljon ki. Gyúrtam, gyúrtam, formáztam, a kezem már merőkanállá formálódott, de szerencsétlen gombóc mégis úgy nézett ki, mint a házi szilvásgombóc, amit ha víz ér felrobban. És ebből kellett alkotnom egy vázadeformációt. Hát mit mondjak? – csodálatosra sikeredett. Istenem! - dizájnos terméket vesznek csak át a galériákban. A tökéletes már nem módi. Egyik oldala magasabbra sikerült - gondoltam lesz belőle tejkiöntő, de nem engedték, csak igenis próbálkozzam és menni fog. Na de kérem, hiszen én vagyok maga az alkotó lény! – tehát sikerül, csak pozitívan. Meg kellett gilinyókat is gyártani és abból építeni tovább, hogy magasabb legyen. Nyújtottam, sodortam, de össze-vissza szakadozott a rudacska. Benyálkáztam agyagmaszával, hátha összetartja, mondván ide már kevés az imádság. Murphy törvénye?! Szól a telóm. Agyagos kézzel benyúltam a kabátom mellett lógó tatyóba a mobilért. Gyermekem aktuális agyrémével ijesztgetett. Ledumáltam a kölyköt. Munka tovább, gilisztagyártás ezerrel. Csörög a mobil megint. Ekkor már röhögtek a tanfolyamisták. Most már bemérgeltem magam - kabát félre, be a táskába és az éteren keresztül megneveltem a kedvenc csemetém. Van ám itt motoros és lábhajtós korong is, de bennünket még féltenek ezektől. Azt mondta az egyik agyagra visszajáró lélek, hogy ha nem vigyázunk jó körömreszelésre is. Az újdonságból ennyi elég gondoltam és véget vetettem a gyurmászkolásnak, indultam volna haza. Volna! - Néztem kiskabátom (fekete) és táskám (fekete), megszáradt agyagmancs lenyomatokkal voltak tarkítva. Így menjek haza?! Nem számít, sötét van.
Összegezve a mai napot: hatalmas agyagpalotát fogok építeni és telerakom agyag gömbökkel és gilisztákkal és fogok csinálni agyagbilit is, aminek belül lesz a fogókája középtájt az alján. És még megtanultam legalább 8 féleképpen sodorni. A vékonytól a vaskosig, a simától a szakadozottig. Na igen, gilisztában otthon vagyok! És össze is tudom már ragacsolni őket, természetesen vizes ragaccsal. Éljen a trutyóóóóóó! Azt mondják, amíg nem tudunk elfogadható külsővel körbögrét gyártani, addig az aszimetrikus se fog menni. A fenéket nem! Nekem elsőre sikerült! A legszebb az egészben az volt, amikor az oktatónk odament az asztalhoz és el akarta venni a munkám. Mondom neki, ne hogy már hozzányúlj, mert rögvest szétesik! Szerintem, ha elásom - két év múlva eladhatom egy múzeumnak! Különben az én gilinyóm szebb lett, mint a többieké.
Első nekifutásra végül is frankó törpevázát alkottam, habár mintha a giliszták le akarnának az oldaláról tekeredni, vagy csak a képzeletem játéka?!
-Tüske-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
