Kuporgatod az időd, számolgatod kinek, mikor.
Elsimul életed ránca. Állsz.
Futnál, de a lánc visszaránt.
Kioson az életedből a mosoly,
derűs kegyetlen, falánkan éhezed a múltad.
Hívod a fájdalmat, ragaszkodón halódsz.
Nézz vissza, vágyod a kínt? Tied!
Most jól érzed magad?! Hát legyen!
Folytasd így tovább,
míg a bánat elemészt, felőröl és
örökké Tiéd marad a tanácstalanság!
Csak hogy tudd, létezik boldogság,
mit keresned se kell, rád talál.
Ne sürgesd az időt, az forog miként kell,
a kerekét a Kivételesek akaszthatják el.
Azok az Igazak, kikből kevés van,
figyelik életed, s nem hagynak el soha!
És még azt is kell tudnod,
hogy nem vagy kiváltságos,
a gyötrelem nemcsak Neked rossz,
másnak is álmatlanságot okoz.
-Tüske-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
