Kuporgatod az időd, számolgatod kinek, mikor. Elsimul életed ránca. Állsz. Futnál, de a lánc visszaránt. Kioson az életedből a mosoly, derűs kegyetlen, falánkan éhezed a múltad. Hívod a fájdalmat, ragaszkodón halódsz. Nézz vissza, vágyod a kínt? Tied!
Most jól érzed magad?! Hát legyen! Folytasd így tovább, míg a bánat elemészt, felőröl és örökké Tiéd marad a tanácstalanság!
Csak hogy tudd, létezik boldogság, mit keresned se kell, rád talál. Ne sürgesd az időt, az forog miként kell, a kerekét a Kivételesek akaszthatják el. Azok az Igazak, kikből kevés van, figyelik életed, s nem hagynak el soha!
És még azt is kell tudnod, hogy nem vagy kiváltságos, a gyötrelem nemcsak Neked rossz, másnak is álmatlanságot okoz.
-Tüske-
|