Néztem, ahogy ül és kezei az ölében
válla rázkódott a sírástól
elvesztette a hitét, a reményt
megtört, pici asszonykéz remeg
fia kezében tartja, mi őt etette
s fohászra hajtja fejét
még meddig foghatja
lelkébe örök nyughelyet kap
imára kulcsolódnak a kezek
szemek csukva,
könnyek peregnek
talán még köszöntheti
kér éveket
együtt itatják szemük folyamát
búcsúznak, hogy övék lehessen a holnap.
-Tüske- |