Kötve
Futott, lépett, szökdécselt és kúszott
Fán lévő almáért mászott
Most csak nézi a lábait, ahogy arrébb teszik
Ezek után fordultak meg?! – mereng
Táncolt keringőt, tangót és összehajlóst
Citera, dudaszó, szájharmonika bongott
Lépések ritmus szavára, libbenő szoknyaalj
Repülő hajtincsek, ragyogó szemek
Azok a majd elfelejtett éjszakai fények
Kupolán keresztül bevilágló holdragyogás
Díszmagyar sújtáson megcsillanó gyertyaláng
Kesztyűejtés, báltermi illatorgiák
Incselkedő lánykacaj, karcos férfihang
Figyelő gardedám, felmérő szülői tekintet
Selyembe burkolt kezek suta érintése
Piruló, hamvas bőr az első csók alatt
Vendégsereg köszöntője, távoli utazás
Virágtenger a nász előtti éjszakán
Majd nem sokkal később felsírt az első,
megérkezett a következő, utána még kettő
Népes család, apró gondok, nevetés
a harmadik generáció tipegő pöszeség
forgolódás, felülés, botladozó járás
futás, mászás, lepkehajkurászás
Hogy futna, kergetőzne a gyermekkel!
lába nem bírja terhét, engedné végtelenbe
ágyhoz kötött lomha teste ellenkezik
lelke lázad, ég felé kezét nyújtja
Köszönöm, hogy megalkottál, élnem hagytál,
de nékem már teher a lét, nem bírom cipelni,
Kiszolgáltatott, magatehetetlen lettem,
fáj a lelkem, fáj a testem, sóvárgom a csendet.
Száguldottam az évek során,
befejeztem a munkát, mivel megbíztál.
Neveltem, vezetgettem, tanítva bölcsebb lettem,
kérlek engedj magadhoz pihennem!
-Tüske- |