Égig érő
Volt idő, s perc, hogy nem léteztem, majd a fény felismert és életre keltett. Te a Fény, s én az ég, majd a test mely égig ér. Kavarog e két hely léte. Van, még sincs, mégis éledő lét, az ég borítsd rám a fényt, hogy elérj. Tarts magad felé, egészen
égig érj.
-Tüske- |