Az ösztön és a test

Szakralitásod lenyűgöz - mesém szárnya felemel, messze repít.
Felhők szárnyán utazol.
Mondd, hol ébredtél?

               Ébredtem vízparton, hullámokban fürödtem, fák árnya adott új otthon. Most napfény melenget.

Nézlek, mégse látlak, ismerős vagy. EItévedtél? Kié vagy? Dzsin hozott, vagy eddig úsztál talán, az erdő tündére lennél, álmom végre valóra vált?!


Nem úsztam, nem hoztak - benned voltam.
Meséddel a fényre löktél.


Elvesztettelek?! Míg bennem voltál élvezted védelmem, de most?!


Tévedsz, ha azt hiszed, hogy félek nélküled!


Kunyhóm fénye nem túl messze pislákol.
Vadságod szégyenbe hoz, elfordítom arcom.
Megbántam tettem, visszavárlak.


Hitted a játékod nem okoz sérülést és kitéptél magadból, nincs visszaút.
Ösztön vagyok, nélkülem elpusztulsz!


Érzem heved, húzlak. Kunyhóm fénye egész lelkem melegségét mutatja. Lépek feléd és egyre csak húzlak.


Ősi vágy vonz feléd, bár nem lépek, mégis haladok, a hullám felkapott.
Tetted ezt mind magadért!
Eldobtál, sosem leszek megint a tiéd!
Talán visszakapsz, de az utánzat lesz, csalóka árnyéka képzeleted játékának.


Vonzalak, érzem, kell neked a kapcsolat.
Leülök egy gyertyával szemben, behunyom szemem és építek.
Építem a fényhidat - ugye jössz felém?!


Nem, dehogy teszem! Csalogatsz, meg vagy rettenve!
Nem látok, bár tudom elindítottál az úton és haladok.


A fényhidam még él, de már utat épít más szint felé. Ne csábulj el, éltess hát magadért!


Vak szemem behunyom, fény dereng.
A kunyhódban ott van A Játék. Ősi, véres játék, a test és az ösztön játéka.


                                                                            .... a gyertya pislákol.....

A fény útjára rálépsz-e végre?! Érzővé tehetnél, a gazdád vagyok!


Elvesztetted a szűz ösztönöd. Eldobtál!


Végre látlak, ne őt válaszd!


Félsz! Én az Ösztön vagyok! Tán tudattalan, s ki engem választ, azé leszek. Hittem - de testnek csak egy ösztöne lehet. Tévelygek!
Ösztön a valóság vagy, nélküled semmivé váltam.
Az ösztön test nélkül tán mégsem elveszett.


Fájdalom és boldogság voltál, gyötrelmes ürességet hagytál. Fázom!

A kínjaid sorolod?!


Érzem várod ezeket. Ugye kellek?!


A lelkedből fakadtam. Test, félsz nélkülem?! Nem kellesz!


A lelkemben éreznélek, ahogy át és átjársz engem. Újra teljessé teszel, éreznem a kedved, a kellemest. Így csupán élek, de minek?!


Eldobtál!


Gyere és élessz fel, érezni akarok!


Te majd nem leszel, mikor én még mindig kereslek.
Időnként elveszek egy másik testben, majd vándorlok tovább keresve.


                                                    ..... és a testek felriadnak, mintha ezt már átélték volna.

Többször is! Taníts engem ösztönöm!


Forog a test, az ösztön áll.
Már nem létezel, nem tudlak tanítani magamra.
Most én repítelek!


Foglak, taníts!

                                                                ......és az ösztön vár....

Érzem itt vagy és sóhajom hozzád száll.....


Indulj végső utadon, egyedül maradtál.