Néha úgy érzem menekülnöm kell
máskor a tapasztalás iránti vágy marasztal
ha elfog a hév és beletemetkezem
megszűnik a világ, süllyed a lét
már nincs értelem, csak befogadás.
*
Tapasztalatlan vagyok, hitetlen
fogom, nézem, mélyedek
szeretnék átlátni és megérteni
tenyerem öblébe csurog
ujjamról a mézpatak - ízvonzalom.
*
Aranylón mosolyog fel rám a csepp
mámor ígérete hívja nyelvem
hegyére kúszik az édesség bársonya
elteríti bensőm, nyeldeklem szomjasan
az éltetőt, menekülnék, maradjon még.
*
Maradj még édes, légy nekem
vigyázom kelyhed, nektárod cseppenve
duzzadjon egyre nagyobb teret követelve.
Élet, életet adó az éhezőnek ragadj
kolibricsőrre, szerelemkút kávára - nekem.
|