Rettenet
Borongós délutánná lett a jókedv
reszketés, várakozás - nem jönnek
s mire elvittek, alázattá gyöngültem
Büszkeség, ki, ha én nem!
egyszer mindenki megéli
a dac könyörgéssé lesz
Galambom, míg lehetett fogtam
majd a hirrel útjára bocsátottam
mennyi kínt okoztam már!
Sírt értem és nem tudtam vígaszt adni
ki akartam ebből lépni, mondani - nyugi!
belém rekedt a szó, már nem voltam
Várakozás, idő kitolás
ha tehetném a kerekét törném
vagy lennék már túl!
Majd száguldás a folyosókon
vihogok, jé egy lift!
nincs kiút - mitől féljek most?!
Mit nekem klausztrofóbia
a túlélés a cél
legyen! emelj, vagy süllyedj!
Érdekes látvány, torz tükör
ép elmével kívülről nézni
szurkolni, magunknak erőt adni
Járok, érzek, túlélek
értelmem a régi
féltem, hogy elvesztem!
|