Rettenet

Borongós délutánná lett a jókedv

reszketés, várakozás - nem jönnek

s mire elvittek, alázattá gyöngültem

Büszkeség, ki, ha én nem!

egyszer mindenki megéli

a dac könyörgéssé lesz

Galambom, míg lehetett fogtam

majd a hirrel útjára bocsátottam

mennyi kínt okoztam már!

Sírt értem és nem tudtam vígaszt adni

ki akartam ebből lépni, mondani - nyugi!

belém rekedt a szó, már nem voltam

Várakozás, idő kitolás

ha tehetném a kerekét törném

vagy lennék már túl!

Majd száguldás a folyosókon

vihogok, jé egy lift!

nincs kiút - mitől féljek most?!

Mit nekem klausztrofóbia

a túlélés a cél

legyen! emelj, vagy süllyedj!

Érdekes látvány, torz tükör

ép elmével kívülről nézni

szurkolni, magunknak erőt adni

Járok, érzek, túlélek

értelmem a régi

féltem, hogy elvesztem!