Hoznál nekem elefántot, olyan zöldesformát, mint a béka
meg hozzá egy hosszúnyakú majmot, ami a zsiráfnak a tesója
és rózsaszín vízilovat, ki azt hitte kölyökkorában, ő kismalac?

Kérek még medvét, brummogós mézlopót, darázs elöl futkosót
juj és szeretnék egy hosszú kígyót, hogy fához köthessem papírhajóm
vigyorgó pónit, hátán ülő kakadut, előttük ugráló mókás kengurut
félelmetes oroszlánt, prüszkölő fókát, énekes nádiposzátát
vidáman karattyoló papagájpárt, hosszúfülü nyuszikat
kodácsoló buta tyúkokat és persze egy kiskakast
meg ezüst színű bundás macskát, barátjának egérkét
tényleg a kutyust, azt a pöttöm, gombolyagos feketét
és az égen repülő hatalmas sast, bátor vakondot
de, ha gondolod hozhatsz nekem üvegházat akár
teli teknősbékával, apró halakkal, villámló háttal
esetleg még lehetne, persze ha nem sajnálod tőlem
nekem adhatnád a puttonyodból előbújó tarka lepkéket
azt, ami a válladon ül, azt a muris görit,
a zsebedből kukucskáló duci mosómacit.

Te Mikulás hát hogy van ez, hogy mindenki kérésének eleget teszel
az enyém meg lehet el sem olvasod és csak szenderegsz?

Figyusz rám Mikulás!
Kérem vissza a barátom, ki sosem beteg,
törli könnyeim, mikor sírok, mert váratlan hagy el.
Most már helyette is kérek, talán poraiban is látja
a zsákodból elővarázsolt csodákat.
Kérlek Mikulás add neki vissza az életet,
gyermeklelkét támaszd fel, testét a megtörtet
és akkor biztos ő is írni fog neked!